A vesztükbe rohanó kiskirályok erőszakos politikai, gazdasági tervei igen veszélyesek a vén kontinensre, amely egyre csak forr a megszorítások közepette. Amelyet felelőtlen, „mecénás nagybácsik” kényszerítettek rá.
Az Európai Unió parlamenti neoliberalizmusa, annak terrorja sokat árthat az egész közösségnek, ez nyomatékosan napvilágra került az Orbán Viktor elleni kirohanások során, a felelőtlen politikai támadások közepette.
Döbbenettel néztem végig a pimaszság határát súroló, ellenséges, rágalmazó magatartást, amelyet egyes frakcióvezetők kétségbeesésükben tanúsítanak. Ez egy hisztérikus, szégyenletes ideológiai offenzíva, utolsó kártyaként az antiszemitizmust használja fel mentőövként. Nem csoda, hisz az Európai Unió vezetőségében nagyrészt multinacionális érdekeltségű személyek vannak többségben, akik az újragyarmatosítást nem tankokkal, hanem bankokkal valósítják meg.
Ha érdekeik csorbulnak, ők bármire képesek. Az ő diszkriminatív törekvéseik világosan tükröződnek Közép Európa posztkommunista országaiban, amelyek az unió tagjai lettek. Ez nem csak Magyarországra, hanem Romániára, Bulgáriára is érvényes.
Ezen államok gazdaságát, pénzintézményeit ellehetetlenítették, kivonták a versenyszférából. Csak egyet nem értek: ezt a jelenséget minden államban a politikai ellenzék is jól ismeri, hisz részese a mindenkori hatalomnak, akkor miért nem fognak össze, miért acsarkodnak egymás ellen a multik hasznára.
A láthatatlanban virágzó rabszolgakereskedelem jött létre, azzal a különbséggel, hogy nem primitív módon, lasszóval verbuválják a rabszolgákat, hanem azok önkéntesen jelentkeznek, miközben beleesnek azon csapdába, amit emberkereskedelemnek neveznek. Ez lenne a demokrácia, az emberek jogi védelme uniós mintára?
Demokrácia, vagy diktatúra? Ez itt a kérdés. Hol kezdődik a szólásszabadság, az alkotói szellem szabadsága, mert én ötven évet vártam erre, ami előre vinné az egész európai társadalmat. Romániát is belekényszerítették egy siralmas gazdasági helyzetbe az embertelen megszorítások révén. Ez az embertelen, diszkriminatív cselekedet az unió részéről megmagyarázhatatlan, én a zsarnokság szuperlatívuszának nevezem. A fogyasztási cikkek árai nem arányosak az itteni jövedelmekkel, csak a multik hasznát gyarapítják. Amíg ott egy képzetlen munkaerő jövedelme ezer euró, addig nálunk körülbelül kétszáz, ami nagyon sok családnak a minimális megélhetést sem biztosítja. Ez pedig nagy elégedetlenséghez vezet a romániai társadalomban, ez vitte utcára az embereket.
Az ellenzéknek Brüsszelben kellene tüntetnie, nem populista módon kárörvendeni, hisz nekik sincs alternatívájuk a jövőre nézve. Orbán Viktor nem fogadta el a megszorításokat, az unió, az IMF diktátumát, nem nyomorította meg a magyar társadalmat, ezért politikai kereszttűz alá került, amihez a magyar ellenzék is hozzájárult.
Kelet-Európát mindig rebellisként kezelték a nyugati hatalmak. A magyarság örökké szálka volt a szemükben, kezdve már a bizánci császárságtól, később is mindig maga kellett kivívja igazát. Az 1848-as szabadságharcát is ellenségektől körülvéve vívta, majd a cári sereg túlereje késztette fegyverletételre. Elszenvedte az I. Világháború igazságtalanságát, mi hatalmas területvesztéssel járt, majd a II. Világháború után a nyugat jóvoltából egész Közép-Európa prédául esik a bolsevizmus önkényuralmának. 1956-ban a szovjet birodalom és a Vörös Hadsereg bélyegezte meg a magyarság sorsát.
Most meg az unió égisze alatt sem találtunk oltalomra, ugyanolyan rebelliseknek tekintenek, mint korábban.
Csakhogy most a józan ész a haladó erőkkel karöltve a magyar kormány mellett, és nem ellene vonult ki az utcára, visszautasítva a brüsszeli magatartást.
