Új versem: A rózsák tengerén

tengernyi rózsa a szem láthatárán
a szirmok birodalmán minek illata
láthatatlanul ott lebeg álomködként
a májusnak csókos lágy leheletén
mértani pontosságú rendezett
műalkotása a színkavalkádnak
gondosan ápolt bársonyzöld palástja
mi ott virít selymes mosolyával
csalhatatlan világának gyönyöre
lábaid előtt
a szomorúfüzek földig érő hódolattal
a távoli tölgyes szigorával
ott ékeskedik és önmagáért beszél
a parfümillatú gyönyörvarázs édenén
mi édes csókjával
kacérságával pajkosan körüludvarolja
a még ki nem pattant szirmok birodalmát
a csókos ajkak tétovázó kacérsággal
ott állnak egyenként az álomvilág tornácán
a maguk szerénységével

a fehér rózsa: a tisztaság és szüzesség
álomvilága szótlan szelíd csillogó tekintete
felkínálja önmagát mint szűz hajadon
az illatozó vágyakozás oltárán

a rózsaszín: a vidámság és kacérság mosolya
ott kelleti magát mint megannyi
epedő sóhaj halk vallomása
a május azúrkék vibráló óhaján

a piros: sziromvilágának átkos édes csókja
láthatatlan szigonyként lelkedbe
bűvös varázslata végzetes
a könyörtelenség végtelen zátonyán

a bordó szirmok: diszkrét csábító bársonya
láthatatlan béklyója mohó étvággyal megragad
adja magát teli vágyakkal határozottan cselekvő
a szerelem a királynő a szerető

a sárga rózsa: féltékeny világa rád telepszik
mint kúszó liánszövevénye sűrűje
mélységes kéjelgő világa felfal mint
keresztes pók mohó étvágya szerelmi tánca

a lila a fekete: a szirmok érett özvegyi világa
mi ott vitorláz a szerelem gályáján
a gondoskodó értelem végtelen mámorán
megragad kezet nyújt és mindent akar

mindez ott van a gyönyörűségében
az aranyleheletű májusi reggelnek
ezüst könnycsepp gyöngyharmatával
mi ott csordogál a lágy szellő átlátszó
palástján
a képzelet megfeneklett hajóján
mint női idomok csábító látványa
a megduzzadt ajkak a meztelen ringó
keblek varázsa
a villámló szemek tüzelő vágyai
úgy hatolnak át rajtad mint nyílvesszői
a kéji háborúnak az ezerarcú sziromvirág
végtelen mosolyába

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

és végül
a tűzrózsa ott izzik az őrület kovácsülőjén
a kalapácsot csengő baritonjába
az izzó vas illata újból meg újból
mint a tűzben izzó vas szikrázó mosolya
a kovácsolt dallamú tűzrózsa
és mind ez a tiéd csak érette kell nyúlnod
elkényeztetve
a mosolyarcú tündérvilág szirom pamlagán

Category: Cikkek
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.