A huszonegyedik század gazdasági problémáiról

Érthetetlen ez a bénaság a huszonegyedik század közgazdászai részéről, hogy mennyire nem tudják érvényesíteni a gyakorlatban elméleti és szakmai tudásukat. Amikor ténylegesen szükség lenne a bizonyításra, amikor bizonyos okok miatt kisiklik megszokott vágányáról a világgazdaság tényezőit egyensúlyban tartó gépezet. Mint minden filozófiának, a gazdasági tudománynak is van alaptétele. Úgy látszik, a számok hatványszerű halmazata nem mindig a kívánt eredményt adja. Azok a szabálytalan manőverek, amelyeket a gazdasági érdekszféra elkövet globálisan a jelenlegi társadalmi formák ellen, nem fékezhetők meg sem számadatokkal, sem doktrínákkal. Azok a doktori címek, amelyekre olyannyira büszkék viselői, most merre vannak? Miért nem veszik kezükbe annak a süllyedő hajónak a kormányrúdját, és viszik ki a partra, amin ők is rajta vannak? Ahelyett, hogy tennének valamit rangjukhoz méltóan, most ott állnak tehetetlenül, mily bármelyik halandó. A válasz egyszerű: az ő világuk egy olyan fogyasztói társadalom álomvilága, amely tényleg a terülj-terülj asztalkám élvezője. Mindennek bizonyítéka a mostani gazdaság süket fülekre találó segélykiáltása. A gazdaságtudománynak még nincs egy jól meghatározott, aranyszabálynak nevezhető megelőző, preventív teoretikus alapszabálya, ami a gazdaság irányítóit ara kényszerítené, hogy a felhalmozott tőkét, javakat racionálisan a társadalom és a közösség javára könyvelje. Át kellene gondolni és átszervezni az egész társadalmi létformát, hogy mindenki a maga szakmájában legyen a maga ura. És csakis szigorúan törvényes keretek között, teljes felelősségre vonás mellett gyakorolhassa gazdasági tevékenységét. Nem macska és egér módjára, mint ma az állam és polgára között. A demokrácia véleményem szerint a huszonegyedik században egy olyan félrevezető ideológia, kizsákmányoló intézeti forma, ami nem korbácsot használ, nem lasszóval szedi rabszolgáit, nem karddal, vérontással gyarmatosít, hanem a megélhetésért önmagad dugod fejed kalodába. Fegyvere csupán a modern technika vívmánya és kirakati jólét, amire a halandó ember úgy kap, mint az éhes hal a csalira. Nem vagyok a nyakló nélküli megadóztatások híve, a kizsákmányolás fáklyavivője, de az osztogató nagybácsi szerepét sem csípem. A társadalomra nézve mindegyik káros és immorális, lehangoló tehetetlenségre utal. Mindez a populizmus borotvaélen táncoló fegyvere, ami csökkenti a munkamorált és rákfenéje a társadalomnak. Egy demagóg világi ideológia, ami önkényesen csak önmagára gondol. Ezt a huszonegyedik század politikuma elég gyakran használja a hatalom és a privilégiumok megvédésére. A mostani politikai zsoldosok között életre-halálra vívott harc és populizmus a társadalom megosztásához, a gazdaság aláaknázásához vezetett, amit napjaink igen jól tükröznek. A mostani gazdasági összeomlás csak úgy orvosolható,, ha az állam, mint jogi forma törvényes kereteken belül építő jelleggel gyakorolja vezető szerepét és nem diszkriminatív módon, szemet hunyva keresztapáskodik. Minden gazdasági formának egyforma esélyt adva és nem csak 5000 hektárokban és mamutvállalatokban gondolkodva, hanem a kis- és középvállalatok megerősítését is szorgalmazza és egyben a polgárságot, mint társadalmi formát erősíti, ami a mai napig nem valósult meg a rendszerváltás óta.

Főleg ebben az átmeneti időszakban, ami most egy alaptőke nélküli, bizonytalanul a sötétben tapogatózó vállalkozói réteggel magára hagyatva, védelem nélkül kiszolgáltatva azokkal a hatalmas pénzintézményekkel szemben, amelyek mosolygó képmutatással felfalnak mindent, amit haszonkulcsnak nevezünk.

Ráadásul igen aggasztó a folytonos egymás közötti torzsalkodás és nem összefogás mellett az, hogy az utóbbi 20 év alatt egyetlen kormánynak sem volt politikai akarata a gazdasági problémák megoldására, hogy egy konszolidált gazdaság és egy jóléti állam kivitelezője legyen. Inkább hajlanak olyan rövid távú megoldások felé, hogy adók és illetékek formájában a családi jövedelmek megsarcolásával töltsék fel a kincstárat, hogy így teremtsék meg a pártkatonák fényűzését. Kiszolgáltatva állampolgárokat a globalizációnak, veszélyeztetve a nemzetállam létét. A felületesség és nemtörődömség is egyfajta diktatúrába torkollik.

 

Mester József Tamás

(Nyugati Jelen, 2010. február20.)

Category: Cikkek
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.