Mester József Tamás „partszakaszai”

 A közelmúltban került ki a nyomdából Mester József Tamás Partszakaszaim című, második verseskötete. A könyv a szerző kiadásában látott napvilágot Antal Péter polgármester támogatásával, Irházi János szerkesztésében.

Mi is található ezekben a versekben? Kíváncsian vettem kezembe a könyvet. Hamar megtudtam, hogy a költő egyik leggyakoribb témája a szerelem. Alkotásainak nagy részében erről az érzésről beszél. A szerelem számára vonzó erő, tüzes meteorit, megfoghatatlan óhaj, idegrendszeri reakció (A szerelem vonzó erő). Nem éri be akármivel, mély, őszinte, kéjelgő és érben lüktető szerelemre vágyik (Szerettem volna, Az érzelmek asztalán). Kiszáradt földként szomjúhozik (A szirti sas), másutt sokat ígérő szerelemről ír (Csintalan szerelem) s nem titkolja, hogy boldog, romboló viszontszerelemben kibontakozó érzés a legfőbb vágya (Tavaszi szellő, Te meg én).

A szikrázó szerelem az élete – nyilatkozik –, melyért naponként szorong (Térdet, fejet hajtva, Vele). Választottját árnyékként követi az örök szerelem ígéretével, fájdalommal emlékezve a régmúlt szerelem napjaira (Rég volt). Van költemény, melyben féltő szerelemről dalol (Miért is féltem?). a kedvest szinte magunk előtt látjuk a tűzlelkű leány vagy az éj asszonyának személyében, aki „félénken csókol az éj finom leheletével” (Az éj asszonya). A szépséget még a Hold is csodálja – vallja Egy lány című versében. Világos, hogy ilyen körülmények között keservesen siratja a váratlanul eltávozott nőt (Mondd, miért), vagy szidja az önző, rakoncátlan menyecskét (Sok baj van vele), a plátói szerelemről énekelve (Ha a szerelem kamasz), a szerelem mennyországára várva (Dzsungelből szerelem). „…szerettem volna/igazán szeretni/ a csillagokkal és veled nevetni/téged, a szerelmet kacéran szeretni/a csillagokkal és veled/minden este az éjszakába nevetni/téged, a szerelmet kacéran szeretni…” (Szerettem volna).

Költeményeinek másik csoportjában leírhatatlanul gazdag természeti képekkel találkozunk. Felvillannak a hársak, az orgonák, a gyöngyvirágok, az orchideák, a csöpögő ereszek, a csilingelő hóvirágok,a zöldellő pázsitok, az illatos tavaszi éjek (A villamoson, ha a szerelem kamasz, Ott leszek). Érezzük, ahogy fúj a lengedező, csintalan tavaszi szellő, látjuk a fák kicsipkézett koronáit, a virágzó réteket (A ködölő hajnal, A vénasszonyok nyara, Az ébredő természet). Halljuk a szarvasbőgést, látjuk az őzeket, az erdei tisztások bársony smaragdját, a földig hajló tölgyeket, az arany pázsitokat. Érezzük a pajkos szelet, megcsodáljuk a rozsdás leveleket, a vén diófát, a vadrózsabokrot, a selyemillatú virágszirmokat, a csupasz fákat, a csikorgó havat (Az ökörnyál, Az őszi szél, Az út menti diófa, Bársonyos könnyekkel, Deresedő nappalok). „Az ébredő természet bíbor palástjában/törli meg álmos szemét/a csintalan tavaszi szellő pajkosan/ide-oda szökdécsel/mint tarkabarka kisgida/a zöldellő pázsitnak csábító zöldjében/mosolyog a napsugaras délelőtt” (Az ébredő természet).

Mester József Tamás közéleti lírájában az alkalmatlan vezetőséget bírálja (A Golgota tetején, Nincs hogyan szántanom), úgy érzi, hiába keresi az igazi demokráciát (Szellemi csata). Fájdalommal jegyzi meg, hogy csak a hazugság és a tolvajlás virágzik, a sok élősködő féreg kegyetlenül rombolja a világ szellemét (Hiába a tízparancsolat, Látom). Sok a képmutatás, a hatalmi harc, rengeteg a köpenyegforgató,a szabadságot gyilkoló hóhér (Kényszer a hallgatás, A számonkérő). A történelem diktatúráit felelevenítve szabadságvágyát szólaltatja meg. Más közéleti verseiben magyarságtudatának ad hangot (Dermesztő március, Elővettük harci bárdunk, Itt Európa, Európának áldozom). Számára nemzete drága, felbecsülhetetlen kincs (Nem gyűlöltem), ezért minden sérelme az ő személyes bánatát jelenti (Titkon bennünk él, Fohász Európához). Keményen szól a mai álprófétákról,a szenteskedő, gőgös, kegyességet színlelő magatartásról. „Ti prédikátorai a nemzetnek/ti a nagy magyarok/álprófétái a kettős keresztnek/nektek a magyarság akkor a valóság/mikor csak tiétek a terülj-terülj/asztalkám…” (Hiénái a nemzetnek).

Négy kiváló publicisztikai írás teszi teljessé a kötetet. E munkákban bírálja a jelenlegi piacgazdaságot (A kiút felé), a nacionalista politikát (Brüsszeli struccpolitika), a demokrácia, a jogállamiság, a szólásszabadság hiányát (Sarló és kalapács, Öngyilkos civilizáció).

Mester József Tamás írásai belsőt mozgató, elgondolkodtató irodalmi alkotások. Szeretettel ajánlom őket az olvasók figyelmébe!

Regéczy-Szabina Perle, Havi szemle 2012 július-augusztus)

Category: Cikkek
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.