Archive for the Category » Cikkek «

Kineveztek a Panoráma Világklub pécskai társklubjának elnökévé

Október hatodikán tartotta első, ünnepi ülését a Panoráma Világklub 158. társklubja Pécskán.
A budapesti központú civil hálózatot 2003 októberében alapította dr. Tanka László újságíró, jelenleg 170 társklubból, illetve ifjúsági társklubból áll, a világ mintegy 70 országában. Romániában 12 társklub működik, de a régióban a pécskai az első.
Az ötlet egy szegedi találkozón merült fel, amikor vitéz Szilágyi Árpád, a Nemzetőrség Becsületrend Lovagkeresztjének kitüntetettje, az első megyei társklub elnöke és Mester József Tamás költő, gazda felvetették a pécskai szervezet megalapításának lehetőségét.
Az alapító oklevél tavaly december 15-én keletkezett, a klub elnöke Mester József  Tamás, tiszteletbeli elnöke Antal Péter polgármester, míg magyarországi társelnöke v. Szilágyi Árpád.
A kedd délutáni ülést megelőzően v. Szilágyi Árpád, Farkas Annamária operaénekesnő és Antal Péter polgármester megkoszorúzta a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak emlékművét, majd Klebelsberg Kunó mellszobrát. Jelen volt Mester József Tamás költő, ft. Czeglédi Ferenc római katolikus plébános, a pécskai iskolák igazgatói: Bacsilla Sándor és Bede Bacsilla Eszter, Engi Márta Ildikó, a Búzavirág Egyesület elnöke, helybeliek és a 2-es számú Általános Iskola diákjainak egy csoportja.
Az ebéddel egybekötött ülésre a római katolikus plébánia klubtermében került sor.
A beszélgetés után a Búzavirág Néptáncegyüttes Nagyboglárka csoportjának tagjai adtak elő több táncot, a 2-es számú Általános Iskola tanulója szavalt, Erdélyi József citerán játszott, majd Farkas Annamária kolozsvári származású operaénekesnő lépett fel.
Az esemény alkalmával Laukó Katalin pécskai festőművész néhány alkotását is megtekinthették a résztvevők.
Az alapítók szándéka szerint a Panoráma Világklub civilhálózata „egyfajta szellemi hídként létrehozta a kapcsolatteremtés és együttműködés lehetőségeit: egyfelől a Kárpát-medence magyarsága és a világba szétszóródott honfitársaink között, másfelől pedig megszólítva és bekapcsolva a Világklub-hálózatba Magyarország és a magyarság iránt rokonszenvet érző, érdeklődő idegen népek, nemzetek fiait is.” – áll a Panoráma Világklub alapító dokumentumában.

Kép és szöveg:

Sinka Pál

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Megjelent román nyelvű verses kötetem

Ebben 55 költemény olvasható, amelyeknek egy részét én fordítottam, másik részét pedig közreműködé-semmel Regéczy Szabina Perle.

 

 

 

 

 

 

 

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Panoráma Világklub társszervezet Pécskán?

Vitéz Szilágyi Árpáddal, a Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesületnek az elnökével, a Panoráma Világklub Csongrád megyei társklubjának az elnökével és kollégáival a Pécskai Disznótoron találkoztunk. Amint az elnök elmondta, a Panoráma Világklub 2003-ban jött létre dr. Tanka László, a Magyar Kultúra Lovagjának a vezetésével. Azzal a céllal jött létre, hogy a Nyugaton élő magyarok, ha hazalátogatnak, legyen egy olyan találkozóhelyük, ahol az itthoniakkal barátkozhatnak, ismerkedhetnek. Ha hazatelepülnek, legyen egy törzshelyük. Vitéz Szilágyi Árpád 2005-ben Szegeden egy társklubot alapított abból a célból, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki a budapesti klubbal. Azóta világviszonylatban 159 társklub jött létre Ausztráliától, Újzélandig, Kanadáig, illetve Európa számos országában. Olyan országokban is alakult Panoráma Világklub, ahol a Magyarországon oklevelet szerzett, idegen kultúrájú emberek igényelték. Erdélyben és a Partiumban eddig 11 hasonló klub működik. Pécskára azzal a céllal érkeztek, hogy egy megbízólevéllel felkérjék Mester Józsefet a Pécskán létrehozandó hasonló intézmény megalapítására, vagyis itt jöjjön létre a 160. társklub. Terveik szerint, erre 2015 márciusában kerülne sor. Ezzel Pécska, kisvárosként nem csak kulturális, de társadalmi szinten is kötődne Szegedhez. Közigazgatási összefogással, testvérvárosokként is együttműködhetnének. Maga, személy szerint nagyon örülne, ha újévtől a magyar és a román nép egymással békében, barátságban, szeretetben élne egymás mellett. Ha azon munkálkodnának, hogy a két nép kultúrája minél jobban érvényesüljön a világon. Ennek adnának helyet a Panoráma Magazinban. Mivel Vitéz Szilágyi Árpád a Magyar Kultúra Lovagja, nem véletlenül elkötelezett híve a mozgalomnak. A megbízólevelet Antal Péter polgármester jelenlétében át is nyújtották Mester Józsefnek, aki a közelmúltban vehette át a Batsányi Cserhát Művészeti Kör által kiírt pályázatra benyújtott egyik verséért az Art Aranyoklevelet. Azt ünnepélyesen a Művészeti Kör elnöke, Lovag Bornemissza Attila nyújtotta át.

Balta János

(Nyugati Jelen, 2015.január 6.)

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Ember tervez, Mester végez

Ember tervez, Mester végez — csavarok a mondáson —, hiszen a költőt megismerni mentünk a határ túloldalára, Pécskára, ám házigazdánk akarata erősebb volt: előbb lássuk, hová érkeztünk. És hogy tudjuk, roppant erők is működnek e helyen, elsőként a város legújabb büszkeségéhez vezetett, egy frissen épült, hatalmas hídhoz. A modern létesítmény fontos részeket köt össze, gazdasági, közlekedési jelentőséget szántak neki, lehet akár a település legújabb kori szimbóluma.
Jó idegenvezetőként Mester József Tamás elkalauzol bennünket a szépséges katolikus templom melletti Szentháromság parkba, hogy vessünk egy pillantást az 1956-58-as kommunista megtorlás romániai áldozatainak emlékére emelt alkotásra. Román és magyar neveket egyaránt belevésett a kőbe Dinnyés László képzőművész. A tíz kivégzett áldozat között egy román és kilenc magyar név olvasható egymás alatt. A sokévi börtönre és kényszermunkára ítéltek listája hosszú, fájdalmasan hosszú. Magyarok, románok együtt szenvedtek a sötét korszakban. Néhány lépéssel arrébb már a templom kertjében találjuk magunkat, zöldben, színpompás virágok között sétálva jutunk egy újabb fontos állomáshoz. Pécska neves szülöttjének, gróf Klebelsberg Kuno — aki 1875. november 13-án született Magyarpécskán és 1932. október 11-én Budapesten halt meg — emléke, munkássága előtt tisztelegve állítottak szobrot a templom tövében. A képzőművészeti alkotást tartó kőre helyezett táblán a jogász, történész, kultúrpolitikus örök érvényű gondolata olvasható: „ Eszmények nélkül nem lehet élni, illúziókban nem szabad élni.”.
A templom falát négy tábla díszíti, tisztelegve a nagy elődök előtt. Klebelsberg Kuno mellett Kálmány Lajos (a magyar népköltészeti gyűjtés klasszikusa, aki magyarpécskai segédlelkészként kezdte egyházi és tudományos pályáját), Ormós Zsigmond (magyar politikus, történetíró, műgyűjtő, a temesvári múzeum alapítója), valamint Mester János (jezsuita pap, tanárképző főiskolai tanár, aki pedagógiát és pszichológiát tanított), akiről még ejtünk szót, hiszen nem véletlen a névazonosság Mester József Tamással.
Ahogy közeledünk a piactér felé, érezhető valamiféle ünnepi készülődés — csinosítják a köztéri díszkutat, légvárat állítottak a gyerekeknek, alkalmi medencében hatalmas gömbökben ugrándoznak a kicsik —, elhaladunk az I. Mihály király téren, ahol fát ültettek az uralkodó tiszteletére, eközben világosít fel a láthatóan sokak által ismert költő. Napokon át színpompás forgatag jelzi, tíz éve avatták várossá Pécskát, és szeretnék, ha minél többen ünnepelnék az évfordulót. Erre minden esély adott, hiszen — jó hallani — itt nincs román-magyar ellentét, a városházára kitűzött román, uniós és magyar zászlók is az egyetértés, az összefogás jelképei. Ezt erősíti a fiatal polgármester, a magyar nemzetiségű Antal Péter, aki a város fejlődését csak lakói együttes akaratával tudja elképzelni. Segíti ebben a szerb származású Miodrag Sztajonov alpolgármester, és természetesen egységet képeznek a célok eléréséért a helyi tanácsosok, vagyis a képviselők. Pécska az igazolás erre, hiszen az építkezések, csatornázások jelzik, korszerűsödik, szépül az egykor dolgos, tehetős emberek lakta település.
Lassan egyenesbe fordulunk, de még egy rövid kitérőt teszünk, hiszen látnunk kell: áll még a ház, ahol a tudós Mester János született, aki József Tamás nagybátyja. A patinás épület falán szintén tábla tudatja, egykori neves lakója a filozófiai tudományok doktora, pedagógus, pszichológus, a szegedi Ferenc József egyetem filozófiai tanszékének, majd a szegedi Neveléstudományi és Lélektani tanszék vezetője, a bölcsészettudományi kar dékánja, szentszéki tanácsos, a Csanád püspökség és egyházmegye áldozó papja, pápai prelátus volt. A táblát pedig Mester József Tamás állíttatta, ez volt az első, magánkezdeményezésre létrejött ilyenfajta megemlékezés, szerencsére azóta több követője is akadt.
A költő otthonában boncolgatjuk tovább Mester János életútját, akinek mottója is megfogadandó: úgy kell élnünk, ahogyan hiszünk, különben úgy kezdünk hinni, ahogyan élünk. Elénk kerül egy értékes könyv, a Párhuzamok a XIX. és a XX. század pedagógiai törekvéseiben című, mely Fáy András, Mester János és Becker Vendel munkásságát hivatott bemutatni. Tavaly augusztus 18-án a pécskai polgármesteri hivatal, valamint a helyi tanács nevében Antal Péter post mortem Pécskai Gyökerek címet adományozott Mester Jánosnak. Az elismerést az unokaöcs, József Tamás unokája, Maléna vette át a polgármestertől, a Mester-család tagjainak gyűrűjében.
Nos, ezek után nem véletlen, hogy az egyébként földműves és iparos családból származó Mester József Tamás elhivatottan terjeszti a kultúrát, úgy mondja, vagy ötven éve. A halak jegyében született 1948. február 26-án, de már diákkorában próbálkozott a versírással. Szükséges volt egy feszültség önmagában, ami kirobbantotta benne az alkotást, ez pedig öccsének a megbetegedése volt. Ahogy mondja: mint Beethovenben a zene, saját magában a vers tolakodik, amit ki kell adni. Tizennégy évesen születtek első költeményei, ám a középiskolában 50 szerzeménye megsemmisült.
Tanulmányai nyomán, vendéglátóipari végzettségével még a tengerparton is dolgozott, majd az élete más fordulatot vett. A rendszerváltás után visszakapták a családi birtokot, és azóta ezen a 80 hektáron gazdálkodik. Férfias odaadással segíti ebben a felesége, Kati. A földhöz való ragaszkodása gyermekkorából eredezik. Így emlékezik a régi időkre: — Kilenc évesen, mint agrármérnök, lediplomáztam nagyapám mellett kaszával, kapával. A rendszerváltást követően, amikor visszakaptuk a földet, elhatároztam, a javakat meg kell őrizni, mert ha elveszítjük, a magyar identitásunkat veszítjük el.
A gazdák boldogulása, jövője nemcsak érdekli, hanem tesz is érte, hiszen vezető szerepet tölt be a helyi gazdaszervezetben, és aradi kollégájával, Kocsik Józseffel — aki a történelmi városban hasonló tisztséget lát el — együttműködve küzd a gazdálkodók boldogulásáért.
Ritkán látni elégedett alkotóművészt, de bátran állíthatjuk, Mester József Tamás az egyik legismertebb és legelismertebb költő a szélesen vett régióban. Művei rendszeresen megjelennek az aradi Román Írószövetség folyóiratában, az Arca-ban, a helyi folyóiratban, a Lumina Imini-ben (A szív világossága), a Berecz Gábor szerkesztette aradi Havi Szemlében, a kolozsvári Agora-ban (Patka Iulian fordítja románra a költeményeit), s az olvasók találkozhatnak műveivel a Pecicanul című pécskai lapban, avagy az aradi Nyugati Jelenben. Magyarországon is számon tartják, hiszen idén március 14-én Szegeden, az ottani Városvédő és Hagyományőrző Egyesület meghívására vehetett részt a Korona szállóban a Közéleti Kávéház néven ismertté vált esten. Ott volt az aradi Kölcsey Egyesület elnöke, Jankó András, és titkára, Berecz Gábor is, valamint Irházi János, Mester József Tamás eddig megjelent két kötetének — a Partszakaszaim és az Évgyűrűk — szerkesztője. A festőket, prózaírókat tömörítő budapesti Batsányi-Cserhát Művész kör rendezvényén május 3-án vendégeskedett, és a szervezet tagjává is megválasztották. Rendszeresen méltatja munkásságát dr. Brauch Magda irodalomkritikus és Regéczy Szabina Perle. Tagja a Tóth Árpád irodalmi körnek is, ide is rendszeresen meghívják. Kötetei mellett ismertek a verseit — megzenésített műveit is — tartalmazó cd-i.
— Nem alázkodom meg — vall önmagáról Mester József Tamás. A volt rendszernek is elég keményen odaszóltam. Aztán 2009-ben a polgármester kinyitotta a palackot, anyagilag is segített, az Évgyűrűk kiadását például 3 ezer lei-jel támogatta.
A gasztronómia témája olyannyira érdekli, hogy könyvet tervez írni róla, e tudomány minden szeletét bemutatva — a borkultúrától egészen addig, hogy hogyan és hol kell építeni szállodát —, nem mellesleg 10-15 ezer receptes gyűjteménnyel rendelkezik.
Mester József Tamás úgy tervezi, a jövő év elején kiadja román nyelven megjelent veseit. Ahogy fogalmaz, az indulás volt nehéz, de segítségére sietett Regéczy Szabina Perle.
Lassan búcsúzunk Pécskától. Ehhez is nyújt még kapaszkodót a magyar, szlovák, apai részről örmény gyökerekkel is büszkélkedő költő. Tőle halljuk, hogy az erdő, folyó, jó föld ölelte Pécska határában egykor 960 gazdaság virágzott, hat tanyasi és három városi magyar iskola tanította a gyerekeket. Az 1910-es évekig a magyarság túlsúlyban élt itt, 25-30-50 hektár földön dolgozó, szorgalmas emberek voltak. Gépesítettek, amikor megjelentek az első masinák, és több generáció vette át a föld művelésének tudományát. Ebből is és a kultúrából is őrzi az értékeket az élete teljében dolgozó, alkotó pécskai Mester József Tamás.

(vitalap.hu, 2014.május 17.)

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Bemutatkozás Szegeden

A Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület meghívására március 14-én részt vehettem a Korona szállóban szervezett, Közéleti Kávéház nevet viselő esten, amelyet nemzeti ünnepünk alkalmából szerveztek.
Az est házigazdája vitéz Szilágyi Árpád, az egyesület vezetője volt. Beszéltem költészetemről, ars poeticámról, irodalmi, publicisztikai munkámról, s a közönség meghallgathatott egy megzenésített versemet is. Az estre elkísért az aradi Kölcsey Egyesület elnöke, Jankó András, Berecz Gábor, az egyesület titkára. Irházi János, az eddig megjelent két verskötetem szerkesztője költészetemről szólt, Sinka Pál, a Pécskai Polgrmesteri Hivatal kommunikációs vezetője pedig a város magyar kultúrájáról, a magyar hagyományok őrzéséről. Ő képviselte Antal Péter polgármestert, aki sajnos más elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen. A program végén köteteimből, CD-imből ajándékoztam a vendégeknek, ezeket természetesen dedikáltam is.
A Közéleti Kávéház március 14-i programjának középpontjában a magyar kultúránk és hagyományaink álltak, s az esten közreműködött még többek között Farkas Annamária operaénekes (Kolozsvár), Takács Éva népdalénekes és a Sándorfalvi Kamarakórus (Erdélyi József, Vass Ildikó, Publik Antal, Fazakas János, Mizsei Zoltán).

Amit az esten magamról elmondtam, itt tekinthető meg:

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

65 éve disznótorozik

Mester József pécskai nagygazdával és költővel a Pécskai Disznótor, nagyszabású nemzetközi böllérverseny idei rendezvényén találkoztunk, szilvapálinkával telt kulacs lógott a nyakában. Amikor jó baráttal, közeli ismerőssel futott össze, szívesen öntött neki egy kupicával.A pécskai disznótor különlegességére vonatkozó kérdésünkre elmondta, az tulajdonképpen a helybeli, egykori tanyavilágból örökölt ősi hagyományokon alapszik. A nagyapáktól, nagyanyáktól a gyermekekre, az unokákra szállt hagyomány szerint dolgozzák fel a disznót, s belőle hurkát, kolbászt, májast, vérest, disznófősajtot, tepertõt, szalonnát, sonkát készítenek. Ugyancsak a hagyomány része, hogy az abálásra használt üstöt tartó üstház tüzében felforrósított vasakkal a körmök, az orr körül, a fülekben, illetve azok tövének ráncaiból égették ki a szalmaláng által el nem ért szõrzetet. Onnan lehetett tudni, hogy megfelelő pörkölést kaptak a körmök, hogy azokat kézzel le lehetett csavarni. A sült körmökből a böllérek tréfálkozva szilvapálinkát ittak, miközben a munkában segédkezõ gyermekek a pörkölt disznó fülét és farkát megsózva, kóstolgatták. A böllérek rendszeresen vöröshagymával párolt disznóvért reggeliztek, savanyúsággal. Mester József 65 éve, vagyis amióta megvan, disznótorozik, hiszen még pólyában vett részt az elsőn. Ekkora tapasztalathalmazzal a háta mögött kijelentette: a tájegységnek nem egyforma a tradicionális ízesítési módja, de kialakult egy különleges ízek harmóniája, amit a fűszereknek a keveréséből nyernek. Ezen belül az “ahány ház, annyi szokás” alap irányadó az ízesítéskor, amire születni kell. A nyelv ízlelőmirigyeibe már kicsi kortól kódolódnak a megismert ízek. Példának okáért, maga pontosan úgy tud ízesíteni, sőt főzni is, ahogyan azt a nagyapjától, illetve a nagyanyjától tanulta, örökölte. Ugyanezeket ő is továbbadta a gyermekeinek, akik a krumpliültetéstől a disznóvágásig mindenfajta gazdálkodói munkában járatosak. Fűszerezésre főként sót, erős borsot, fűszerpaprikát használtak, utóbbit a legtöbben meg is termesztették a konyha számára. Ma már egyre kevesebben termesztenek fűszerpaprikát, Mester József hirtelenjében csak Guba József nevét tudta megemlíteni. A sonkát és a szalonnát lesózzák, majd felfüstölik a nyári fogyasztás céljából. Azok 6 hétig állnak a sóban, nem pácolják, mert azzal nem tartható el túl sokáig. A füstölés mostanság is nagyobbrészt a hagyományos szabad kéményekben történik, de már külön füstölők is épültek. Hideg füstölésre a szabad kémény a legalkalmasabb, ahol éjszakára fűrészport dobtak a kemencébe, hogy az reggelig füstöljön.

Az így füstölt sonka, szalonna különleges aromával gazdagodott, nyáron a kaszások, a nehéz mezõgazdasági munkát végzők el sem indultak otthonról füstölt szalonna, kolbász, esetleg sonka nélkül, amelyekhez igen jól ment a hideg aludttej vöröshagymával. Ha a kaszás nem evett meg egy darab szalonnát, nem lakott jól, nem bírta sokáig a kemény munkát.

A legutóbbi Pécskai Disznótoron Mester József egyik csapatnak sem volt a tagja, de mindet meglátogatta, elbeszélgetett velük, érdeklődött az ízesítési szokásaik felől, megkínálta őket a kulacs tartalmából.

A kulacsról elmondta: 1970–74 között a tengerparton, a vendéglátóiparban dolgozott, ahol a keményfából faragott, üveget burkoló kulacsot egy szép lánytól kapta, emlékbe. A kulacsot általában disznóvágáskor szokta elővenni, hogy azzal is fokozza a hagyomány megélésének, megtartó erejének a hangulatát. Mert a disznóvágáshoz hasonló népi hagyományainkban él nemzetünk a Kárpát-medence és a világ minden szegletén – mondta el érdeklődésünkre a Pécskai Disznótor idei rendezvényét pálinkás kulaccsal a nyakában végiglátogatott Mester József helybeli nagygazda, aki szabad idejében verseket ír.

(Balta János, Nyugati Jelen 2014.január 12.)

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Új versem: A rózsák tengerén

tengernyi rózsa a szem láthatárán
a szirmok birodalmán minek illata
láthatatlanul ott lebeg álomködként
a májusnak csókos lágy leheletén
mértani pontosságú rendezett
műalkotása a színkavalkádnak
gondosan ápolt bársonyzöld palástja
mi ott virít selymes mosolyával
csalhatatlan világának gyönyöre
lábaid előtt
a szomorúfüzek földig érő hódolattal
a távoli tölgyes szigorával
ott ékeskedik és önmagáért beszél
a parfümillatú gyönyörvarázs édenén
mi édes csókjával
kacérságával pajkosan körüludvarolja
a még ki nem pattant szirmok birodalmát
a csókos ajkak tétovázó kacérsággal
ott állnak egyenként az álomvilág tornácán
a maguk szerénységével

a fehér rózsa: a tisztaság és szüzesség
álomvilága szótlan szelíd csillogó tekintete
felkínálja önmagát mint szűz hajadon
az illatozó vágyakozás oltárán

a rózsaszín: a vidámság és kacérság mosolya
ott kelleti magát mint megannyi
epedő sóhaj halk vallomása
a május azúrkék vibráló óhaján

a piros: sziromvilágának átkos édes csókja
láthatatlan szigonyként lelkedbe
bűvös varázslata végzetes
a könyörtelenség végtelen zátonyán

a bordó szirmok: diszkrét csábító bársonya
láthatatlan béklyója mohó étvággyal megragad
adja magát teli vágyakkal határozottan cselekvő
a szerelem a királynő a szerető

a sárga rózsa: féltékeny világa rád telepszik
mint kúszó liánszövevénye sűrűje
mélységes kéjelgő világa felfal mint
keresztes pók mohó étvágya szerelmi tánca

a lila a fekete: a szirmok érett özvegyi világa
mi ott vitorláz a szerelem gályáján
a gondoskodó értelem végtelen mámorán
megragad kezet nyújt és mindent akar

mindez ott van a gyönyörűségében
az aranyleheletű májusi reggelnek
ezüst könnycsepp gyöngyharmatával
mi ott csordogál a lágy szellő átlátszó
palástján
a képzelet megfeneklett hajóján
mint női idomok csábító látványa
a megduzzadt ajkak a meztelen ringó
keblek varázsa
a villámló szemek tüzelő vágyai
úgy hatolnak át rajtad mint nyílvesszői
a kéji háborúnak az ezerarcú sziromvirág
végtelen mosolyába

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

és végül
a tűzrózsa ott izzik az őrület kovácsülőjén
a kalapácsot csengő baritonjába
az izzó vas illata újból meg újból
mint a tűzben izzó vas szikrázó mosolya
a kovácsolt dallamú tűzrózsa
és mind ez a tiéd csak érette kell nyúlnod
elkényeztetve
a mosolyarcú tündérvilág szirom pamlagán

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Dr. Mester János életútja

Pécskán, az Újkenyér Ünnepe alkalmából nagybátyám, dr. Mester János Pécskai Gyökerek post mortem kitüntetésben részesült. Hogy ki volt ő, milyen életpályát futott be, azt az alábbiakban próbálom összefoglalni: http://youtu.be/gJ52KpFmix4

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Megtisztelő kitüntetés

 Megtisztelő eseményben volt részünk vasárnap, augusztus 18-án, mert Pécska Város Tanácsa Pécskai Gyökerek post mortem kitüntetést adományozott nagybátyámnak, dr. Mester Jánosnak. A díjat Antal Péter polgármester adta át  unokámnak, Malénának. Az eseményen jelen volt két fiam, menyeim, öcsém és családja, a családunk több tagja és természetesen a feleségem. Mester János 1879. szeptember 15-én született Magyarpécskán, 1938-ban pápai prelátussá szentszéki tanácsadóvá nevezték ki. 1954. július 1-jén hunyt el. 2009-ben a Mester család emléktáblát helyezett el Mester János szülői házára, amit dr. Mester Tamás leplezett le.
Mester János életútjáról egy kisfilmben fogok részletesen beszélni.

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Költészetről, földről, ihletről

Mester József Tamás, Pécskának egyik karizmatikus személyisége, aki mezőgazdászként vereseket ír, amelyeket az Évgyűrűk, illetve a Partszakaszaim című kötetekben, valamint CD-n adott ki. E kettős minőségében beszélgetünk vele a 65. születésnapja előtt.

 – Mi jelentkezett előbb az életében, a gazdálkodás-e vagy az irodalom?

– Természetesen, az irodalom, mert 1964-ben kapcsolatba léptem az Utunk irodalmi folyóirattal, ahova beküldtem egy versemet. Pozitív visszajelzés, biztatás érkezett, ezért tudtam: a továbbiakban az irodalommal kell foglalkoznom, csakhogy olyan témakört próbáltam a verseimben feldolgozni, ami nem tetszett az akkori politikai elitnek.

Talán kulákkérdést feszegette?

– Mindent, ami az akkori gazdatársadalmat sújtotta, elnyomta. Talán ezért, de inkább azért, mert az édesapám a 4 hektárnyi földje miatt kuláklistára került, a retorzió sem maradt el. Nem csak akkor, már sokkal korábban, hiszen negyedikes koromban, az osztályban egyedüliként nem kaptam pionírnyakkendőt. Hatalmas lelki trauma volt számomra, hiszen utcára sem mehettem anélkül, hogy a többi gyerek csúfolódó kórusa ne zengte volna: „kiskulák, kiskulák…”

-        De hát, Pécskán jómódú emberek éltek, bizonyára mások is kuláklistára kerültek…

-        Természetesen, de ők valahogy, jobban besimultak a rendszerbe. Az én szüleim viszont nem politizáltak, az erre vonatkozó ajánlatokat valószínűleg nem fogadták el, ezért az egész családot kiközösítették. Ebben nagy szerep jutott az akkoriban frissen kihelyezett néptanítóknak, akik a diákokat is szelektálták, méghozzá politikai szempontból. Ennek volt köszönhető, hogy KISZ-tagnak is csak az utolsó pillanatban vettek fel, az osztályfőnököm felelősségére. Történt ez annak ellenére, hogy az édesapám is belépett a téeszbe, a traktorjával együtt. Az volt ugyanis a család legnagyobb bűne, hogy egyik nagybátyám pap volt.

– Hogy próbálta átélni, feldolgozni a kirekesztettséget?

– Minden velem, velünk megtörtént atrocitást a költészetben dolgoztam fel, gyógyírt keresve rájuk. Sokan tudtak az irodalmi munkálkodásomról, a témájáról, de nem vették figyelembe. A kollégáim különcnek tartottak, kissé irigykedve kezeltek, mert azt is tudták, magasabb filozófiai felfogás szerint élek, más dimenziókban gondolkodom. Abban az időben az emberek legnagyobb többsége meghasalt a bolsevik ideológiának, sőt sokan támogatták is. Különösen súlyos volt az akkori tanítók, tanárok hozzáállása, amivel egy konszolidált magyar közösség szétveréséhez járultak hozzá. A harcias szellemű édesanyámnak köszönhetően az öcsémmel együtt Pécskán elvégeztük a magyar középiskolát. Eközben szinte egész gyermekkoromat a nagyszüleimnek a tanyáján töltöttem. Akkoriban Pécska környékén 950-960 tanya létezett, megalapozott gazdálkodással. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején kialakult virágzó gazdasági formát azonban a román bolsevik nacionalizmus meg akarta szüntetni, ami sikerült is, hiszen manapság már csupán 3-4 tanya létezik. Ezeket is csak a volt téeszek vezetőségeinek a szükséglete miatt hagyták meg. Én a tanyavilágban nevelkedve szívtam a magamba a földnek a szeretetét. Lelki szemeimmel most is látom a fehérre meszelt tanyákat, az őket övező búza- és kukoricatáblákat, amelyeket a szorgos, magyar parasztemberek műveltek meg. Őket viszont elűzték, elcsábították a földjeikről, ezért ne csodálkozzunk, ha földönfutókká leszünk, lettünk. Ebben nagy szerepe van a rendszerváltás utáni felületes érdekvédelmi munkának is, hiszen reprezentatív szervezetként működött, gazdasági kérdésekkel azonban nem foglalkozott, noha a földművelő magyarság megtartásának egyik legfontosabb eleme a föld tulajdonviszonyoknak a gyors, igazságos rendezése lett volna. A 18. földtörvény ugyanis a földosztó bizottságok udvarába próbálta átdobni a döglött macskát, miközben az érdekképviselet megfeküdt az akkori agrár, illetve jogi maffiának. Éppen ezért, sok magyar gazda még manapság is pereskedik a földjéért vagy meghalt, mielőtt azt visszakaphatta volna.

– Mennyi földet kapott vissza a családi vagyonból?

– A családtalan nagybácsik és a rokonság tulajdonaival együtt 68 hektár szántót, illetve 6,5 hektárnyi legelőt. A szántóból a két fiamra 12-12 hektárt átírattam.

Ők külön gazdálkodnak?

– Nem, mert egyik fiam Spanyolországban, a másik Magyarországon él, tehát magam művelem meg az egészet, egyetlen ember segítségével.

Hogy tudja mindezt összekapcsolni a költészettel?

– Földművelés közben is a természetben élek, ahol megragadnak bizonyos jelenségek vagy mozzanatok, amelyeknek a fő gondolatát azonnal feljegyzem az állandóan magamnál hordott füzetecskébe. Miután a mozzanat megérlelődik bennem, meg tudom fogalmazni a körülöttem lévő mozgó, élővilág képeit, benyomásait. Hasonlóképpen ment ez a rendszerváltás előtt is, amikor az Aradi Közszállítási Vállalatnál, jegyellenőrként dolgoztam. Sok szabadidőm lévén, oda tudtam figyelni a természet jelenségeire. Tavaly, amikor a spanyolországi fiamnál jártunk, a Csendes-óceán, de a Földközi-tenger zöldes-kék vize is nagy hatással volt rám, de csak a közelmúltban érlelődött meg bennem, egy hete írtam meg. Tehát a vers megszületése nálam hosszú folyamat, a végleges formáig többször is átírom. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen magas színvonalon alkottam, csak dr. Brauch Magda kijelentéséből érzékeltem, miszerint „a költészetemben egyetlen képzavar sem létezik”. Az értékelés további erőt adott, új magatartást, mert a verseimet most fordítják az Agora irodalmi folyóirat számára.

Tulajdonképpen gazdálkodó parasztembernek, avagy költőnek érzi magát?

– Nem tudok különbséget tenni a kettő között, mert mindkettőnek élvezem a gyümölcsét.

Esetleg az ugyancsak parasztköltő, Bartalis Jánosnak a művei ihlették írásra?

– Én csak a kötelező olvasmányokban foglalkoztam más szerzők irodalmi műveivel. Szigorúan elhatároltam magam minden irányzattól, mert éreztem: tudok valami újat teremteni, amit nem szerettem volna bármilyen befolyás alatt alkotni. Éppen azért, nincs saját könyvtártam sem, hogy a saját költői hitvallásomat tudjam reflektálni. Tehát csakis a saját ihleteimet, élményeimet dolgozom fel, más szerzők befolyása nélkül. Mert nem értettem egyet az elmúlt rendszerrel, de a mostani brüsszeli módszereket sem tudom a magamévá tenni. Főként az anyaországra, a mi kettős állampolgárságunk miatt gyakorolt nyomás keserít el, hiszen az a trianoni bűnök elkövetőinek a riadalmát szemlélteti.

Maradjunk a saját ekénk szarvánál. Mi a véleménye a mezőgazdaság megadóztatásáról?

-        Az eddigi zavaros viszonyokra a hatalomnak az új honfoglalás végrehajtásához volt szüksége, miközben a mezőgazdaság a régi téeszviszonyokra alapozódik. Ha lett volna valódi politikai akarat, a mezőgazdaságunkat a piacgazdaság igényeihez lehetett volna igazítani. Ha ugyanis a román kormány hazai bankintézetet hozott volna létre a kis- és közepes vállalkozásoknak a finanszírozására, a földalapnak adott bizonyos érték alapján lehetett volna tárgyalni kölcsönügyben egy-egy pénzintézménnyel. Mert ha lennének olyan mezőgazdasági pénzintézmények, amelyek 2-3% kamat mellett biztosítanák a közép és hosszú távú projekteknek a finanszírozását, ezen a vonalon elindulhatna az ifjú vagy akármilyen mezőgazdász anélkül, hogy ki lenne téve az EU által ránk szabott, választékos tortúrának. Az általuk meghonosított eljárások egy konszolidált gazdasági formára, nem a mi kezdetleges viszonyainkra alkalmazhatók. A megtermelt árut ugyanis fel kellene dolgozni, a saját kereskedelmi láncban értékesíteni, kiiktatni a közvetítőket, akik lefölözik a hasznot. A jelenlegi törvények ugyanis a közvetítők, illetve a feketegazdaság malmára hajtják a vizet, mert a 10-50 hektáron gazdálkodókra is ugyanazokat a terheket rója, mint a több száz hektáros gazdákra. Az sem igazságos, hogy a szállítók a termelőkkel azonos adóelbírálás alá essenek, hiszen a szállítónak a befektetése szinte azonnal, míg a mezőgazdaságban elhasznált üzemanyag ára egy év múlva térül meg. Magángazdaként, tulajdonképpen eddig is adóztak, hiszen fizettem a nyilatkozott profit utáni 2%-ot, az egészségbiztosítást, a gázolajam nem kapott ártámogatást, a vetőmagot, a műtrágyát áfával megterhelve vásároltam, amit sehol nem tudtam leírni, miközben a jogi személyiségű nagyvállalatok áfa nélkül vásárolhatják a vetőmagot. Az adóztatással tulajdonképpen tönkre akarják tenni a kisgazdaságokat, mivel a Kárpátokon túli, balkáni felfogás szerint, csak több ezer hektáros földművelésben gondolkodnak. Őstermelő, a kisgazdaság számukra nem létezik. Mezőgazdászokkal sokat vitatkoztam már a témában, és arra a következtetésre jutottam, hogy nekünk nem kellene tanácsért Brüsszelbe mennünk, hiszen az ország nyugati részén a mezőgazdaság, hagyományőrzés. A mi őseinktől tanulták a mezőgazdaságot a most nagymenő nyugatiak. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság megadóztatásával a kisgazdaságokat akarják tönkre tenni, a mindent megkaparintani törekvő agrármaffia malmára hajtják a vizet. Ami minket, magyarokat illet, az alkalmazott módszer azzal a veszéllyel jár, hogy az elöregedőmagyarság mindinkább teret veszít, Árpád jussából teljesen ki lesz semmizve.

-        Van-e valamilyen cél, ahova a költészetével el akar jutni?

– Gazdagítani szeretném a magyar irodalmat. Ha dr. Brauch Magda azt állította, hogy egyes verseim Balassi vereseivel azonos színvonalon állnak, ez nekem nagy lelki erőt ad a folytatáshoz. Tehát tovább szeretnék gazdálkodni, együtt lélegezni az élőtermészettel és a társadalommal, amelyeknek a megnyilvánulásait, a jelenségeit feljegyzem, hogy gazdaköltői ihlettel, tapasztalattal, a nemzetemet szolgálhassam.

-        Köszönöm a beszélgetést.

Balta János

(Nyugati Jelen, 2013.február 11.

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

A huszonegyedik század gazdasági problémáiról

Érthetetlen ez a bénaság a huszonegyedik század közgazdászai részéről, hogy mennyire nem tudják érvényesíteni a gyakorlatban elméleti és szakmai tudásukat. Amikor ténylegesen szükség lenne a bizonyításra, amikor bizonyos okok miatt kisiklik megszokott vágányáról a világgazdaság tényezőit egyensúlyban tartó gépezet. Mint minden filozófiának, a gazdasági tudománynak is van alaptétele. Úgy látszik, a számok hatványszerű halmazata nem mindig a kívánt eredményt adja. Azok a szabálytalan manőverek, amelyeket a gazdasági érdekszféra elkövet globálisan a jelenlegi társadalmi formák ellen, nem fékezhetők meg sem számadatokkal, sem doktrínákkal. Azok a doktori címek, amelyekre olyannyira büszkék viselői, most merre vannak? Miért nem veszik kezükbe annak a süllyedő hajónak a kormányrúdját, és viszik ki a partra, amin ők is rajta vannak? Ahelyett, hogy tennének valamit rangjukhoz méltóan, most ott állnak tehetetlenül, mily bármelyik halandó. A válasz egyszerű: az ő világuk egy olyan fogyasztói társadalom álomvilága, amely tényleg a terülj-terülj asztalkám élvezője. Mindennek bizonyítéka a mostani gazdaság süket fülekre találó segélykiáltása. A gazdaságtudománynak még nincs egy jól meghatározott, aranyszabálynak nevezhető megelőző, preventív teoretikus alapszabálya, ami a gazdaság irányítóit ara kényszerítené, hogy a felhalmozott tőkét, javakat racionálisan a társadalom és a közösség javára könyvelje. Át kellene gondolni és átszervezni az egész társadalmi létformát, hogy mindenki a maga szakmájában legyen a maga ura. És csakis szigorúan törvényes keretek között, teljes felelősségre vonás mellett gyakorolhassa gazdasági tevékenységét. Nem macska és egér módjára, mint ma az állam és polgára között. A demokrácia véleményem szerint a huszonegyedik században egy olyan félrevezető ideológia, kizsákmányoló intézeti forma, ami nem korbácsot használ, nem lasszóval szedi rabszolgáit, nem karddal, vérontással gyarmatosít, hanem a megélhetésért önmagad dugod fejed kalodába. Fegyvere csupán a modern technika vívmánya és kirakati jólét, amire a halandó ember úgy kap, mint az éhes hal a csalira. Nem vagyok a nyakló nélküli megadóztatások híve, a kizsákmányolás fáklyavivője, de az osztogató nagybácsi szerepét sem csípem. A társadalomra nézve mindegyik káros és immorális, lehangoló tehetetlenségre utal. Mindez a populizmus borotvaélen táncoló fegyvere, ami csökkenti a munkamorált és rákfenéje a társadalomnak. Egy demagóg világi ideológia, ami önkényesen csak önmagára gondol. Ezt a huszonegyedik század politikuma elég gyakran használja a hatalom és a privilégiumok megvédésére. A mostani politikai zsoldosok között életre-halálra vívott harc és populizmus a társadalom megosztásához, a gazdaság aláaknázásához vezetett, amit napjaink igen jól tükröznek. A mostani gazdasági összeomlás csak úgy orvosolható,, ha az állam, mint jogi forma törvényes kereteken belül építő jelleggel gyakorolja vezető szerepét és nem diszkriminatív módon, szemet hunyva keresztapáskodik. Minden gazdasági formának egyforma esélyt adva és nem csak 5000 hektárokban és mamutvállalatokban gondolkodva, hanem a kis- és középvállalatok megerősítését is szorgalmazza és egyben a polgárságot, mint társadalmi formát erősíti, ami a mai napig nem valósult meg a rendszerváltás óta.

Főleg ebben az átmeneti időszakban, ami most egy alaptőke nélküli, bizonytalanul a sötétben tapogatózó vállalkozói réteggel magára hagyatva, védelem nélkül kiszolgáltatva azokkal a hatalmas pénzintézményekkel szemben, amelyek mosolygó képmutatással felfalnak mindent, amit haszonkulcsnak nevezünk.

Ráadásul igen aggasztó a folytonos egymás közötti torzsalkodás és nem összefogás mellett az, hogy az utóbbi 20 év alatt egyetlen kormánynak sem volt politikai akarata a gazdasági problémák megoldására, hogy egy konszolidált gazdaság és egy jóléti állam kivitelezője legyen. Inkább hajlanak olyan rövid távú megoldások felé, hogy adók és illetékek formájában a családi jövedelmek megsarcolásával töltsék fel a kincstárat, hogy így teremtsék meg a pártkatonák fényűzését. Kiszolgáltatva állampolgárokat a globalizációnak, veszélyeztetve a nemzetállam létét. A felületesség és nemtörődömség is egyfajta diktatúrába torkollik.

 

Mester József Tamás

(Nyugati Jelen, 2010. február20.)

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Verseim románul

A kolozsvári Agora literară című irodalmi lap volt olyan kedves, és decemberi lapszámában lehozott tőlem néhány verset román nyelven. A hat költeményt Regéczy Szabina Perle fordította. Íme kettő közülük:

 

Până la moarte

 

e foarte tristă inima mea

am o pată neagră în credinţa mea

mă doare inima zbiară amărăciunea

fiinţa femeii înşelătoare

trăieşte pentru instinctele sale

tristeţea poartă lacrimi negre

nu contează ziua de mâine

inima mea e vatră rece

cenuşă sură pe spatele vântului

zbiară amărăciunea

până în ultimele minute

mă-nsoţeşte ca o umbră până la moarte.

 

Stau acolo

 

stau acolo şi mă uit la

oglinda lacului unduitor

chipul nostru nu-i etern

este mereu schimbător

ca lacul plin de unde

numai stăm

pe scena imaginaţiei

chipul nostru totuşi nu-i etern

seamănă cu o palmă zvântată

cu o frunză uscată ce cade încet

ce cade şi pluteşte pe apa lacului.

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Mester József Tamás „partszakaszai”

 A közelmúltban került ki a nyomdából Mester József Tamás Partszakaszaim című, második verseskötete. A könyv a szerző kiadásában látott napvilágot Antal Péter polgármester támogatásával, Irházi János szerkesztésében.

Mi is található ezekben a versekben? Kíváncsian vettem kezembe a könyvet. Hamar megtudtam, hogy a költő egyik leggyakoribb témája a szerelem. Alkotásainak nagy részében erről az érzésről beszél. A szerelem számára vonzó erő, tüzes meteorit, megfoghatatlan óhaj, idegrendszeri reakció (A szerelem vonzó erő). Nem éri be akármivel, mély, őszinte, kéjelgő és érben lüktető szerelemre vágyik (Szerettem volna, Az érzelmek asztalán). Kiszáradt földként szomjúhozik (A szirti sas), másutt sokat ígérő szerelemről ír (Csintalan szerelem) s nem titkolja, hogy boldog, romboló viszontszerelemben kibontakozó érzés a legfőbb vágya (Tavaszi szellő, Te meg én).

A szikrázó szerelem az élete – nyilatkozik –, melyért naponként szorong (Térdet, fejet hajtva, Vele). Választottját árnyékként követi az örök szerelem ígéretével, fájdalommal emlékezve a régmúlt szerelem napjaira (Rég volt). Van költemény, melyben féltő szerelemről dalol (Miért is féltem?). a kedvest szinte magunk előtt látjuk a tűzlelkű leány vagy az éj asszonyának személyében, aki „félénken csókol az éj finom leheletével” (Az éj asszonya). A szépséget még a Hold is csodálja – vallja Egy lány című versében. Világos, hogy ilyen körülmények között keservesen siratja a váratlanul eltávozott nőt (Mondd, miért), vagy szidja az önző, rakoncátlan menyecskét (Sok baj van vele), a plátói szerelemről énekelve (Ha a szerelem kamasz), a szerelem mennyországára várva (Dzsungelből szerelem). „…szerettem volna/igazán szeretni/ a csillagokkal és veled nevetni/téged, a szerelmet kacéran szeretni/a csillagokkal és veled/minden este az éjszakába nevetni/téged, a szerelmet kacéran szeretni…” (Szerettem volna).

Költeményeinek másik csoportjában leírhatatlanul gazdag természeti képekkel találkozunk. Felvillannak a hársak, az orgonák, a gyöngyvirágok, az orchideák, a csöpögő ereszek, a csilingelő hóvirágok,a zöldellő pázsitok, az illatos tavaszi éjek (A villamoson, ha a szerelem kamasz, Ott leszek). Érezzük, ahogy fúj a lengedező, csintalan tavaszi szellő, látjuk a fák kicsipkézett koronáit, a virágzó réteket (A ködölő hajnal, A vénasszonyok nyara, Az ébredő természet). Halljuk a szarvasbőgést, látjuk az őzeket, az erdei tisztások bársony smaragdját, a földig hajló tölgyeket, az arany pázsitokat. Érezzük a pajkos szelet, megcsodáljuk a rozsdás leveleket, a vén diófát, a vadrózsabokrot, a selyemillatú virágszirmokat, a csupasz fákat, a csikorgó havat (Az ökörnyál, Az őszi szél, Az út menti diófa, Bársonyos könnyekkel, Deresedő nappalok). „Az ébredő természet bíbor palástjában/törli meg álmos szemét/a csintalan tavaszi szellő pajkosan/ide-oda szökdécsel/mint tarkabarka kisgida/a zöldellő pázsitnak csábító zöldjében/mosolyog a napsugaras délelőtt” (Az ébredő természet).

Mester József Tamás közéleti lírájában az alkalmatlan vezetőséget bírálja (A Golgota tetején, Nincs hogyan szántanom), úgy érzi, hiába keresi az igazi demokráciát (Szellemi csata). Fájdalommal jegyzi meg, hogy csak a hazugság és a tolvajlás virágzik, a sok élősködő féreg kegyetlenül rombolja a világ szellemét (Hiába a tízparancsolat, Látom). Sok a képmutatás, a hatalmi harc, rengeteg a köpenyegforgató,a szabadságot gyilkoló hóhér (Kényszer a hallgatás, A számonkérő). A történelem diktatúráit felelevenítve szabadságvágyát szólaltatja meg. Más közéleti verseiben magyarságtudatának ad hangot (Dermesztő március, Elővettük harci bárdunk, Itt Európa, Európának áldozom). Számára nemzete drága, felbecsülhetetlen kincs (Nem gyűlöltem), ezért minden sérelme az ő személyes bánatát jelenti (Titkon bennünk él, Fohász Európához). Keményen szól a mai álprófétákról,a szenteskedő, gőgös, kegyességet színlelő magatartásról. „Ti prédikátorai a nemzetnek/ti a nagy magyarok/álprófétái a kettős keresztnek/nektek a magyarság akkor a valóság/mikor csak tiétek a terülj-terülj/asztalkám…” (Hiénái a nemzetnek).

Négy kiváló publicisztikai írás teszi teljessé a kötetet. E munkákban bírálja a jelenlegi piacgazdaságot (A kiút felé), a nacionalista politikát (Brüsszeli struccpolitika), a demokrácia, a jogállamiság, a szólásszabadság hiányát (Sarló és kalapács, Öngyilkos civilizáció).

Mester József Tamás írásai belsőt mozgató, elgondolkodtató irodalmi alkotások. Szeretettel ajánlom őket az olvasók figyelmébe!

Regéczy-Szabina Perle, Havi szemle 2012 július-augusztus)

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Második könyvbemutatóm a Tóth Árpád Irodalmi Körben

A tervezettnél (technikai okokból) egy héttel később, de a szokásos keddi ülésnapon, szeptember 25-én nyílt meg az Aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör újabb évada.

Méghozzá két könyvnek a bemutatójával: az egyik szerzője dr. Brauch Magda, aki nemcsak állandó résztvevője, de a legszorgosabb előadója is a körnek, a másiké a pécskai Mester József Tamás.

A jelenlévőket a kör elnöke, Regéczy Szabina Perle köszöntötte az új évad első találkozóján, és ugyancsak ő méltatta Brauch Magda legújabb, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent Jó szóval oktasd, játszani is engedd c. legújabb, nyelvműveléssel kapcsolatos kötetét. A szerző alkotói pályájának vázolása után részletesen ismertette a kötet fejezeteit, illusztrálásként pedig Kolumbán Zsolt, Hevesi József és Katona Béla körtagok olvastak fel egy-egy írást. A szerző megemlítette, hogy a címet (a József Attila-idézetet) Simonfi Imre ny. újságíró javasolta, és azt is elmondta: könyvét elsősorban a diákoknak szánta.

Mester József Tamás nevét első verseskötetéből ismerheti az olvasó, de azokból a publicisztikai írásokból is, amelyek a Nyugati Jelenben kerültek a nyilvánosság elé. Az ő (második, magánkiadásban megjelent) kötetét is a kör elnöke mutatta be, kiemelve: a szerző legfőbb témája a szerelem, de a kötetben helyet kapnak a közéleti líra versei és néhány publicisztika is. Külön kiemelte a kötet értékei között a szép és érdekes természeti képeket. Miután Lovász Miklós, Czernák Ferenc és Kiss Anna felolvasott egy-egy verset, Mester József elmondta: a mindennapi élet mozzanatait próbálta megörökíteni az utókornak, hogy az ne essen ugyanazokba a tévedésekbe, mint az elődök.

A hangulatos környitó szeretetvendégséggel zárult.

(Nyugati Jelen, 2012. szeptember 26.)

Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Megvalósult pécskai álom

Fellapozva a történelem pergamenjét, magam előtt látom a porfelhőt, amit őseink vágtatva hagytak maguk után, miközben diadalmasan tértek vissza egy-egy földerítő küldetésből, és közölték vezéreikkel, hogy az ígéret földje létezik.

Az útnak induló sokaság izgatott nyüzsgését, a félelmet, a szemekben csillogó reményt, mi erőt és bizalmat adott egy jobb lét, egy új világ megteremtésére. A térdig sárba süppedő ló paták kínszenvedő araszolását a végtelen mocsarakon át, míg végül beteljesedtek a sámánok látomásai.

A századok aranykorát, a megpróbáltatások sorozatát, amiket az évszázadok róttak ránk, a megsemmisülések pofonját, az újraszületések áldozatát, a fennmaradásnak könyörtelen harcát. Mindez, csak úgy átvillant a gondolatok sűrűjén, amikor a véletlen során beleshettem a Maros híd munkálatának befejező szakaszába, a 40 méter hosszú és 100 tonnás betongerendák pillérekre való elhelyezésekor. Csak most a vágtató hús vér paripák szerepét a vasparipák vették át. Bámulatra méltó erőgépek az égbemeredő acélóriás lánctalpakon, mint hatalmas dinoszaurusz a 300 tonnát bíró erőkolosszus könnyedén, magabiztosan a magasba emeli egyenként a tekintélyt parancsoló szürke betonelemeket, milliméternyi pontossággal teszi le gyöngéden, mint édesanya újszülött gyermekét a ringó bölcsőbe. Igen, ám de erre az eseményre, hogy sor kerülhetett, Pécskán meg kellet születnie egy olyan, sokoldalú, széles látókörű személyiségnek, aki fel tudta mérni, hogy hosszú távon maga a város milyen gazdasági előnyökhöz juthat. Kihasználva mindazon pénzbeli feltételeket, amelyekből ez a hatalmas beruházás megvalósulhatott anélkül, hogy megterhelte volna a lakosságot. Pécskán, ha jól tudom a harmincas években már volt egy ehhez hasonló kezdeményezés, de mivel nem voltak adottak az anyagi feltételek, a község lemondott erről a beruházásról. Még a mai napig is a komp az egyetlen olyan vízi jármű, amivel a Maroson át lehet a Bánságba jutni. Nemsokára már csak kuriózum lesz, és unokáink esetleg nosztalgiából fogják emlegetni vagy használni, mert már nem sok kell, hogy Pécska büszkesége, a HÍD levegye válláról azt a terhet, amit már úgysem bírt el. Eddig a Pécskai polgár mindig csak adott tizedet az egyháznak, hősöket a hazának, honatyákat a parlamentnek, Bécsnek, Budapestnek, Bukarestnek, most végre Ő is kap valamit az évszázadokon át kitartó szorgalmáért.

 (Nyugati Jelen, 2012. augusztus 9.)
Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva

Hit és élet összefonódása

Kár lett volna nem megjelennie ennek a kötetnek, hisz tehetségről árulkodik. Érthető versek, de ajánlom kétszer-háromszor is elolvasni őket, mert akkor több szépséget, újabb stílusjegyeket fedezhet fel bennük az ember” – sommázta Brauch Magda a Tóth Árpád Irodalmi Kör keddi, május 15-i ülésén Mester József Tamás Évgyűrűk című verseskötetéről.
Körülbelül fél évszázad termésének java részét sűrítette a magyarpécskai születésű, jelenleg is ott élő költő első verseskötetébe, de valóban csak egy részét, mert pont a keddi bemutatóra jelent meg második kötete, Partszakaszaim címmel.
Visszatérve az Évgyűrűkre, remek elemzésében Brauch Magda megállapította, hogy a kötetben ciklusokra osztott – önéletrajzi, természeti, szerelmes, hétköznapi élet, politika – költeményekben Mester József Tamás visszaemlékszik családjára, ismerőseire, a Földön szeretné látni az Édent, ám erre a jelek szerint hiába várunk mindannyian, nem véletlen, hogy a költő alaphangja a csalódás, „mintha Balassi írta volna némelyiket”. Legsikeresebbnek a szerelmes versek ciklusát ítélte Brauch Magda, de kiemelte, hogy például, a hétköznapokat magukba foglaló ciklusban a költő felháborodott hangon hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évszázad bűneit (is) emberek követték el, emberek vérontottak. A tájleíró versekkel kapcsolatban megjegyezte, Mester gyakran hasonlítja a természetet a nőhöz, eredeti hangon írja le az évszakokat, a hónapokat, de mégsem derül ki, hogy neki melyik a kedvence.
„Jól alkalmazza a szabadvers-formát, nincsenek képzavarai, a hiányzó központozás sem okoz zavart az olvasóban, jó megfigyelő, képzeletileg gazdag, bátor szókimondó” – összegezte még Mester első kötetének tanúságait az irodalmi kör verskritikusa.
Az elemzést követően Kolumbán Zsolt, Hevesi József, Kiss Anna, Czernák Ferenc, Lovász Miklós, Kádár Klára, Regéczy Éva és Katona Béla olvasott fel a kötetből, Regéczy Szabina Perle pedig arról beszélt, őt személyesen mi ragadta meg a versek olvasása közben.
Zárszóként a költő, rövid bemutatkozást követően elmondta, életében voltak örömök és ürömök, majd figyelmeztetett, hogy a XX. század keserves és igazságtalan volt, jó lenne, ha a következő generáció nem esne ezekbe a tévedésekbe. Mester József Tamásról árulkodó egyébként egyik kedvenc mottója, amely a kötet előszavában olvasható: „úgy kell élni, ahogyan hiszünk, mert különben úgy kezdünk hinni, ahogy élünk”.

(Irházi János, Nyugati Jelen 2012.május 16.)
Kategoria: Cikkek  Vélemény zárva